Puszi mindenkinek.!!!!!Meg eltelik egy kis idö, mire nethez jutok.
Addig osszatok be ezeket a verseket. Van egy csomo meg, de evvel a nemet klaviaturaval nem megy nekem a dolog. Ezeket valaki attette magyar helyesirasba.
A mult szazad közepen erzem magam technikailag, de majd fejlödöm. Addig is sok öleles. A szivem a regi. Zsofi
A harcot
Korán feladtad
mondja egy néző,
S látónak hitt szemeivel mórikál.
Nem veszi észre, hogy a tál
miből evett
Nem kenyérrel telt kosár
A bőség, mifelé int
Megint a későn kinyújtott kéz
a hitetlenül kérdező száj
és a korán ítélő ékezet .
Oftering, 2008. június
KZs
Ausztriában
Nyugalom és csend honol a tájon
Sehol egy lábnyom
Lelkem is simul már
lassan talán nem vár
mást csak Bennetek
kik elültök csendben
Melletekben nem rezdül az űr a
Semmi peremén kívül
nesztelen léteztek. Ó Egek!
Ezen a telken én mit keresek?
Csendet, rendet, mit nem adott meg
anyám, az anyaföld sem ott,
hol a hazám.
Csak dúlt hitekkel földre hulltam
és felálltam
és leborultam
és másik orcámat tartottam
Kacagtam, meséltem, mosolyogtam,
Adtam, kaptam és ledobott magáról
A mától már nem a kultúráról elhíresült
fészek,
készek már a koloncra a
kimosott agyú konda népek.
Csak az remélhet, ki vár csodát,
vagy kinek éle tét...
K.Zs.
2008.június
Csak
Csak dől a szó
mint a trisó a ruháját
mossa mossa
lelkemet tisztára
rámhozza a mást
nem remélhet ki a
tányér krumplipaprikást
Úgy kellene egy falat
kenyérrel él a nemzeti
dala száll a mának
de holnapra álmod
magának tartja
mert a tarka farka
marha jól éli
világát szemét
viszi az árral
Sodródó
menyét nyomok
a homok a szélben
Az vagyok
mi testnek a kenyér
Hulla jó
Mesebeli álombogár
mármint a cece
légy jó mindhalál Ige
Jer ide Laci te
és így tovább
él a nemzeti dal
Hí! A HAZA?
Doba haza
Híahazadobahazahíahazadobahaza . . .
Oftering, 2008. junius
Egy rigó
Egy rigó szállt az ablakom elé
Trillázott sárga csőre
S mintha szimbólumnak jőne
Mutatja egyetlen létemet a dalt
Minden mást belőlem visszavesz a múlt
Minden mi volt vállamról lehullt
A vers ami még hű maradt
Egy-két papírcafat
És a régi toll
2008.junius
Még
Még néhányat csap a hullám
S a víz tükre simulva
születik meg az életen
életem vize már
kisimulva feszül
arcotok elé
de nem látjátok magatok benne
bár foncsora minőség
a nőség előjogán
a Természet Mosolyán
át mutatja
arcod és azt a harcot
mit vív a világ
veled és velem
de nem látod
mert akaratod
hályogot borít
és az orrodig engedi csak
Innen meg kicsap
a tengernyi jóság
és magával sodorja
elfolyó vízen át az ősi
emberi értékkel
A mértékkel mért szívedet
Mely nem szedett össze az Úton semmit
Üres bádogként kongva gurul már
És nem hiányzik senkinek
És természetes ez mindenkinek
2008.junius
Mert
Ha elmúlt egy nap
és egy szó kimondatlan maradt,
Ma ne legyen árnyék a szándék,
Ma ne legyen fals a jó,
Ma ne legyen alvó a mondat
Ma ne legyen hiányos a kimondott szó,
Most elsz, most remélsz, most szerethetsz.
A holnap csak fikció.
Oftering, 2008.június
( Hahó, itt a fikció beszél. J)
Nem te . . .
Nem te voltál az egy
ki nem látta mosolyom mögött
a kiáltást
Törődésem mögött a kérést.
Szívem tele.
Üres tenyerem nyújtom
S felgyújtom az örömtüzeket
a hegyek mögött
és a felhők fölött
|